Befektetési Politika - Kockázati profil, Eszközallokáció és a Modellportfóliók hozzárendelése
Mi a Befektetési Politika?
A Planipediának létezik egy rövid, általános áttekintést adó (angol nyelvű) oldala a Befektetési Politikáról. Ezzel szemben ez az oldal itt a BefPol meghatározásával és a létrehozása során követendő módszerekkel, szempontokkal foglalkozik, elsősorban a pénzügyi tervezés és az ügyfélkommunikáció gyakorlati kérdései mentén, melyekkel a tervező akkor találkozik, amikor készíti a BefPol-t vagy az ügyfélnek bemutatja, illetve amikor változtatásokat javasol és tesz meg a portfóliójában.
A Befektetési Politika létrehozása
A Befektetési Politika létrehozása a pénzügyi tervezés alapvető lépése. Ha nem készítünk az ügyfélnek Befektetési Politikát, valójában nem is beszélhetünk igazi tervezésről! A BefPol igen összetett folyamatában megtalálható az ügyfél kockázattűrő és kockázatviselő képességének a meghatározása, az eszközök (meglévő befektetések) felmérése, önálló portfóliók létrehozása a különféle (élet)célokhoz, az eszközök portfóliókba és életcélokhoz rendelése, és a befektetéseknek az előbbieknek megfelelő (újra)elosztása, szakszóval új eszközallokáció. Ez az alapja minden további lépésnek, mint pl. a nyugdíj- vagy hagyatéktervezés. Ismételjük meg: alapvető fontosságú, hogy tisztában legyünk az ügyfél jelenlegi befektetési profiljával és azzal, az ügyfél lépései milyen valós hatással vannak a portfóliójára és ahhoz kapcsolódó életcéljaira. A következő rövid útmutatók a Befektetési Politika megtervezésének három létfontosságú pontjával foglalkoznak:
1. Kockázati profil készítése és modellportfóliók hozzárendelése 2. Az eszközosztályok és modellportfóliók kapcsolata 3. Eszközallokáció 4. További lényeges információk a Befektetési Politikával kapcsolatban
1. Kockázati profil készítése és a modellportfóliók hozzárendelése
A javasolt modellportfóliókat az ügyfél kockázati profiljának felmérése alapján tudjuk meghatározni. A kockázati profil az ügyfél kockázattűrésének, a rendelkezésre álló forrásainak (befektetéseinek) és a portfóliója sajátosságainak (egyedi jellemzőinek) függvénye. A hozzárendelési eljárás három konkrét tényezőt vesz figyelembe: kockázatviselő képesség, a portfólió élettartama és rugalmassága. Az eredmény egy javasolt befektetési portfólió (modell portfólió kiválasztása), amely illeszkedik a személyes kockázati és befektetői profilhoz. A részletes útmutató itt található.
- A kockázati profil felmérése: Művészet és Tudomány - a kockázati profil felmérésének rövid története és elmélete itt található meg a FinaMetricától.
- A kockázati profilok tizenöt gyakori hibája (és ahogyan elkerülhetjük azokat) - Paul Resnik, a FinaMetrica egyik alapítója ebbena cikkében a kockázati profil meghatározása közben elkövetett leggyakoribb hibákat ismerteti.
- Az ESMA Európai Értékpapírfelügyelet közzétette a MiFID alapján megfogalmazott konkrét befektetővédelmi elvárásait.
- Megfelelőség és átláthatóság: mennyi kockázatot vállaljon az ügyfél, és milyen befektetéseket válasszon? - A Brit Pénzügyi Szervezetek Felügyelete (FSA Financial Services Authority) útmutatója itt érhető el.
- Öt tévhit a kockázattűrésről: az ügyfél vélt és valós kockázatvállalási hajlandóságáról itt olvashatunk.
2. Az eszközosztályok és a modellportfóliók kapcsolata
A modellportfóliók bizonyos előre meghatározott eszközosztály-összeállítások, szakszóval portfólió mixek. Minden modellportfólió a modellben használt eszközosztályok más-más arányú keveréke, amelyek az ügyfél régiójának vagy országának vagy éppen globálisan jellemző befektetési termékeit vagy befektetési kategóriáit képviselik - ennek mikéntje ebben az útmutatóban olvasható. A modellportfóliók a hatékony portfóliók egyenesén helyezkednek el, vagyis egy ilyen portfólió az egyese befektetésekkel elméletileg elérhető legjobb kockázat-hozam párokat mutatja. Az elvet itt ismertetjük behatóbban.
3. Az Eszközallokáció képernyő
Ezen a képernyőn a jelenlegi és a javasolt (cél)portfólió látható. Azt mutatja, hogyan kell átrendezni a portfóliót, azaz milyen eszközből mennyit javasolt eladni vagy venni, hogy elérjük az optimális eszközallokációt, ami a befektetések eredményességét legnagyobb mértékben befolyásolja. Ebben az útmutatóban részletesebben tárgyaljuk az eljárást.
4. További lényeges információk a Befektetési Politikával kapcsolatban
Jogszabályi megfelelés: Az Európai Unióban a befektetési tanácsadást mindenekelőtt a MiFID irányelv szabályozza és az alkalmazásával kapcsolatban az Európai Értékpapírfelügyelet által kiadott Útmutató. Gondoskodni kell arról, hogy a befektetési tanácsadás tartalma és folyamata megfeleljen ezeknek a követelményeknek.
Mint minden modell, a Befektetési Politika is annyiban képes előrejelezni a befektetések jövőbeni alakulását, amennyiben explicit vagy implicit feltételezései (paraméterei) és a változók (inputok) pontosak és a modellben felállított és alkalmazott összefüggések (függvények) helytállóak.
Így a Markowitz modell és a (Poszt)Modern Portfólióelmélet is számos feltételezéssel él, melyek valóságtartalma és ennek következtében az egyes modellek előrejelző ereje, vagy ahogy a köznyelvben mondjuk, megbízhatósága, vitatott. Erről olvashatunk a Wikipédia angol nyelvű lapjának alsó bekezdéseiben is. A Markowitz-modell korlátairól és kockázatairól ezt az angol nyelvű anyagot ajánljuk.
Alternatív modellként szolgál pl. az APT (Arbitrage Price Theory).
Languages: | Инвеcтиционная Политика (RU) | IPS Investment Policy Statement (EN) | Anlagepolitik (DE) | DPI Documento di Politica di Investimento (IT)]
